Reggel amint felkeltem, egyből a jól megszokott reggeli várt rám a konyhában, így nyugodt szívvel nyugtáztam, hogy ez a nap is ugyanolyan tökéletesen indul mint a többi. Amint falatoztam, arra lettem figyelmes, hogy gazdim nyugtalan, amit először nem nagyon értettem, de a finom falatok el is terelték a figyelmemet…így hát később tértem vissza az okfejtésre. Már javában pihentem a fárasztó reggeli után, amikor azt láttam, hogy mindenféle csomagok hevernek a padlón, így neki is láttam szimatolni..hátha valami nassolni való is bekerül a pocakomba. nem így lett..gazdám mérgesen szólt rám, amint éppen egy hatalmas csomag közepén kerestem-kutattam fejjel..így a pihenés mellett döntöttem újra. Közben meg is jegyeztem magamnak, hogy ezek az emberek néha annyira furcsák, ingerültek(általában teljesen ok nélkül) és ide oda hurcolnak csomagokat, amibe mindenféle hasztalan dolgot tesznek. Pl. ízetlen kence ficéket(ahogy ők hívják pl. naptej, tusfürdő…nem is tudom igazából ez mire való. legfőképp arra, hogy kellemetlen szaga legyen az embernek, állatnak a használata után) Gondoljatok csak bele, egy jó kis vadászat el is van rontva, ha ilyen furcsa szaggal indulsz neki egyből felfedeznek…és lőttek a finomságnak…hjajjj ezek az Emberek! De mit mondhatnék Szeretem Őket…
Éppen a nagy pihenés közepette voltam, amikor gazdám magához szólított, amit csak egy füllegyintéssel honoráltam, gondoltam, úgyis csak gyakorolja a nevemet, amit ők úgy szeretnek mondogatni, általában több 100x, na jó talán addigra kissé idegesen, de én ezen nagyon jót szoktam mulatni…egyszer volt egy olyan eset amikor a gazdám, már nagyon fázott télen, és mivel szerinte szófogadatlan voltam, szerintem pedig rengeteg dolgom volt még, ugyanis több 100 fát lepisilni egy séta alatt, hatalmas kihívás egy magamfajta kutyának, így akadt egy kis nézeteltérésünk…amiből az következett, hogy gazdám ordítva rohant felém, aztán hirtelen hanyatt esett egy csúszós, hideg valamin amit ők csak jégként emlegetnek. Jót mulattam…nos visszatérve a különös reggelre, úgy gondoltam, hogy majd jön a gazdi ha akar valamit és természetesen úgy is lett…
Rám akasztotta a “pórázt” és beültünk abba a hatalmas masinába, ahol a hátsó ülésen tökéletes állapotban folytathattam pihenésemet, még az sem törte meg ezt az állapotot, amikor a gazdám morgolódva fészkelődött, mondván az egész ülést én foglalom el, úgy gondoltam, ha zavarom, majd kiszáll.. és meg van oldva a probléma. Már elég jól kipihentem magam, amikor tanakodást hallottam, hogy szerinted jó helyen járunk? Ez a dzsungel közepe…biztos eltévedtünk…
Dzsungel???vontam fel gazdám szerint hatalmas lapát füleimet…hátha jobban hallott, erről a titokzatos helyről…ugyanis a dzsungel állítólag teli van kalanddal…nem is törődtem a gazdáim tanakodásával, már el is képzeltem, hogy mit és hogyan csinálnék a dzsungelben…vadásznék, hemperegnék,futkároznék..tökéletes kép játszódott le a fejemben….Míg nem meghallottam, hogy Na Vééééégre megérkeztünk.

Újabb tanakodás…vajon harap? olyan nagy, benézett az ablakon…hirtelen megéreztem a veszélyt..gyorsan lecsaptam áldozatomra, aki állítólag engem keresztbe lenyelne..na de ide nekem a komondort is!!! A nagy fehér, hirtelen barátságtalan morgásba kezdett ami nem vetett vissza és még erélyesebben kezdtem védeni a masinát és a benne ülő két alattam elhelyezkedő falkatársamat…amikor hirtelen egy hang szólt közbe. Botond Elég! és megjelent egy kétlábú, akinek olyan nyugodtság áradt a személyiségéből, hogy a nagy fehér hirtelen szelíd óriássá változott. úgy éreztem biztonságban vagyunk, így felhagytam a morgással. inkább kíváncsiság tört rám egyszeriben.
Természetesen jött megint az emberek diskurálása, miközben már türelmetlenül kezdtem ugatni, jelezvén, hogy nagyon megnézném már magamnak ezt a két egyént…hova jöttünk, kik ezek? és hogy lehet,hogy a kétlábú parancsol a négylábúnak? és hogy lehet, hogy kedves a kétlábú? nem is értettem mert a történetekben mindig az volt, hogy azok a kétlábúak akik kivívják a négylábúak elismerését általában hím neműek és nagyon erőszakosak tudnak lenni..nem volt nyoma ennek és ez egy Nőstény, kérem szépen. Na a diskurálásnak végén, egyszer csak jött az “idegen” kivett a pórázomnál fogva, nem gyűztem szimatolni annyi új szag és jött vele a nagy fehér és egy másik egy olyan fura barna színű, ugatós..ugrálós..kíváncsi fickó…elindult és én éreztem a késztetést, hogy vele kell tartanom…vittek a lábaim. bementünk egy kapun ahol szabadon lettem engedve(gazdáim közben reszketve figyelték, hogy megesznek e reggelire vagy sem) Semmi ilyesmi nem történt. a kétlábú szólt a másik két fickónak hogy szépen és kulturáltan, de semmi több…elkezdtünk jelezgetni egymásnak, nagy munka volt felüljelölni egymást, végül a kétlábú berekesztette a pisi-csatát. sétáltunk, közben a gazdáim minden félét kérdeztek, mondtak, hogy mit szeretek, hogyan, de ugye nem lesz baja, de ugye minden rendben lesz…az idegen pedig csak mosolyogva és magabiztosan bólogatott.
Aztán gazdáim hirtelen elkezdtek furcsán szomorkodni, búcsúzkodni, simogattak, mondták, hogy jól viselkedjek, ne legyen szomorú…és szomorkodó tekintetek közepette elmentek…hátat fordítva nekem..a falkavezérüknek…Micsoooda? ki adott erre engedélyt..? teljesen kikeltem magamból, elkezdtem utánuk ugatni…próbáltam kinyitni a kaput de mindhiába…az idegen rám szólt, hogy ezt nem szabad,s  közben olyan nyugalom vett körül, hogy kénytelen voltam engedelmeskedni. nem is értettem…miért érzem ennyire biztonságban magam? De mi lesz a falkámmal. Csend honolt. Az idegenek leültek, tőlem kissé távol és figyeltek, a két szőrös fickó csak pihent a kétlábú mellett és olyan nyugalomban pihegtek, hogy kedvem támadt melléjük heveredni. S közben megjelent egy újabb kétlábú egy kisebb…sokkal aktívabb..de csak szemlélt. így teltek ez első órák, nyugalomban, hallottam, ahogyan az új vezér azt mondja a kicsi kétlábúnak, hogy most ne zavard, legyen nyugalomban, majd megszokja és ha ő úgy érzi, hogy felkészült, akkor idejöhet.
Egy fél nap is eltelt már, amikor elkezdtünk a többiekkel társalogni, elmondták, hogy itt nagyon jó helyem lesz, a “pótgazdám” nagyon figyel rám, hogy ne essék bajom és nem kell aggódnom a falkám nemsokára visszatér. elmondták, hogy szabályok vannak, viszont, nagyon szeret bennünket a kétlábú, sokszor ha jól viselkedünk, vakargatja a hasunkat, megdögönyöz. elvisz bennünket hatalmas sétákra…Alig vártam…
Az első nap, szinte mindenféle érintés és kommunikáció nélkül zajlott, csendben egymás társaságát élveztük, kedves volt de nem tolakodó, enni is kaptam, sőőőt..amikor odahívott és odamentem, még jutalomfalatot is…Meg kellett érte dolgoznom, de sokkal jobb volt, mert nem nekem volt a feladatom a falka életben tartása, biztonságnak megtartása…és tudjátok ez mekkora szabadság egy magamfajta négylábúnak???boldog voltam, másképp, mint eddig. Szabad voltam…
Másnap a nap első sugaraival, mentünk ki a jó puha”ágyikóból” és élveztük a fű, puha, selymes simogatását talpunk alatt. Csend volt, csak a madarak énekeltek, reggeli ébresztő dalokat, a kétlábú ült és mosolyogva nézett bennünket. Boldognak látszott…aztán hirtelen megjelent két labdával…itt is szabály volt, mert nem lehetett csak úgy elszaladni…a labda után..először egyesével, majd mehettünk mind…ő is kergetőzött velünk…mi is kergethettük őt. felemelő érzés volt. Sosem éreztem ilyet, nem beszélt, ahogyan a többi kétlábú, hanem morgott, hörgött, és incselkedett, ahogyan a kutyák szoktak…ahogyan Mi szoktunk! Így telt a reggel, aztán a kétlábú befejezte a játékot és mi is. Reggeliztünk, aztán jöhetett a jól megérdemelt pihenés. a Kétlábúak, pedig  a kertben ültettek, kapáltak, s mi pedig ott lehettünk mellettük. csendben, nyugalomban…hihetetlen volt. Délután a kétlábúak elvonultak ebédelni, s aztán elindultunk “vadászni” egy hatalmas kaland volt az egész, lovakkal, nyulak is voltak ám, sajnos utóbbiak közelébe nem mehettünk, főleg mivel rajtam egy nagyon nagyon hosszú póráz volt, de nagyon sokat szaladgálhattam, tópartra is elmentünk, ahol egészen a naplementét is megvártuk…vadkacsákkal, gólyákkal…békák énekét hallgatták a kétlábúak, s aztán a nap lassan kezdett lemenni és mi is elindultunk HAZA. igen otthon éreztem magam, természetesen hiányoztak a többiek, de azt kívántam bárcsak ők is velünk együtt tölthetnék a pihenést…ők is szabadok lehetnének, nézhetnék a naplementét a tó mellől…

A Kutya-Panzió egy négylábú “szemüvegén át”
MegosztásShare on Facebook
Facebook
0Tweet about this on Twitter
Twitter

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás